A kiválasztott nótákról, dalokról, tudok küldeni kottát zenészeknek és énekeseknek.

 

Szövegíróim különböző érzelmi húrokat pengetnek. Érdemes a nótaszövegekkel egy kis időt eltölteni!

 

        Alkonyodik nálam...

                 Szabó Irén

 

Alkonyodik nálam, pedig sosem vártam.

Lassabban ver szívem, sír zokog a lelkem.

Az idő múlása nyugtalanít engem.

Ó, idő, ha tudnálak, visszafordítanálak.

S utána repülnék még, a szép Kékmadárnak.

 

Az eszem még lelkes, de a szívem hallgat.

A testem már fáradt, s kopottak a vágyak.

A szemem sarkában, megtapadt a bánat.

Ó, idő, ha tudnálak, most megállítanálak.

Míg tollait felöltöm a szép Kékmadárnak.

 

 

 A Móra Népszínház utazik Erdélybe

              Vidovenyecz János

 

A Móra népszínház utazik Erdélybe, 

Vidám a táraság így út előtt.

Mit mondjak előre? Milyen az esélye?

A "Földön futónak" én nem tudom.

De annyit monthatok: akkor lesz jó napod,

Hogy ha a reádbízot feladatot jól előadod!

A Móra Népszínház utazik Erdélybe,

Vidám a társaság, mert Kátó (S) a vezére! 

 

 

         Amióta megláttalak...

           Szabó Bogár Erzsébet

 

Amióta megláttalak, baj van ám az eszemmel.

Lehet, nem is vele van baj, hanem buta eszemmel.

Lehet az is, egy a kettő, csak külön húrt pengetnek.

Rádöbbenek: Most már tudom, tavasz van és szeretek.

 

Édes Rózsám ne panaszkodj, inkább nézz a szemembe.

Csengő hangod, csillag szemed lángot gyújt a szívemben.

Én Istenem mit csináljak? Az a jobb, ha bevallom,

Bársony ajkad égő csókját szívem mélyén akarom.

 

 

       A szegedi sétatéren...

               Mérges Eszter

 Férfi:

A szegedi sétatéren nyílik a sok rózsa.

Nincs is nékem nyugodalmam, piros pünkösd óta.

Engemet is csalogatott egy illatos rózsa,

Ott vesztettem el a szívem, nem tehetek róla.

 Nő:

Ne keressed azt a szívet, ne búsulj utána.

Megtaláltam, itt van nálam, a szívembe zártam.

Rátaláltak így egymásra, egyikük sem árva,

Mert az élet párosan szép, vigyázzunk hát rája.

 

 

                      A szerelem...

                    Vidovenyecz János

 

A szerelem kész gyötrelem, szeretni jó mégis nekem.

Tenélküled, az életem, mit ér nekem, ha nem vagy velem.

Hosszúk nekem az éjszakák, gyötör a vágy, álmom elszáll.

Ó, Istenem, mi lesz velem, megörjít már  a szerelem.

Tekints reám szép kedvesem, ne hagyjál így reménytelen.

Jöjj vissza hát, szívem úgy vágy, kisházamban boldogság vár.

 

A mi szerelmünknek ketté vált az útja

                       Kovács Mihály

 

A mi szerelmünknek ketté vált az útja.

Szerelmes szívemnek nincs nyugta miatta.

Mért hagytam elmenni? Nem tudom feledni.

Megpróbálokmost már, nála nélkül élni.

 

Szerelem a szívem darabokra zúzta.

Az én barna babám rám sem néz azóta.

Nem tudom feledni! Hagytam, hogy elmenjen.

Csak a szép emléke maradt meg szívemben.

 

               Apámhoz

Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Édesapám hozzád szálljon búsan énekem.

Búcsúzom és most mondom el: rosszabb nem lehet.

Nem simogat ezután már gyengén két kezed.

Elfeledni soha többé téged nem lehet.

 

Drága apám szívemben még frissen él a múlt.

Búcsú nélkül mentem el és rögös lett az út.

Nem hallgattam soha reád, késő bánat már,

Könyörögve kérlek téged: Bocsáss meg apám!

 

 

A tatai öreg tó tükre

     Vidovenyecz János

 

A tatai öreg tó tükre.

Benne ragyog a babám szeme.

Nem ragyogna bizony ott benne,

Hogyha ő csak egyedül lenne.

 

Nem egyedül, most már párosan.

Mosolyog ő csendben, bájosan.

Össze bújtunk egyszer csöndesen,

Az óta ő az én kedvesem.

 

 

     Az a régi, vén eperfa...

              Mérges Eszter

 

Az a régi, vén eperfa, ha beszélni tudna,

Mennyi édes, színes álmot, mesélne el róla.

Lombok között a holdvilág ezüst fényét szórta,

Amikor egy ablak alatt szépen szólt a nóta.

 

Ó, te bohó, vén eperfa, éjszakák tanuja.

Borulj reá a vállamra, meséljél most róla.

Súgd fülembe azt a nótát, hogy még egyszer halljam.

Régi tűznek a parazsa, hamuvá lesz lassan.

 

 

               A vén idő lassan tipeg

                    Szabó Bogár Erzsébet

 

A vén idő lassan tipeg, hófehérre festi már a hajamat.

Ne higgyétek, hogy ez fájó, csak az fáj, hogy gyorsan jön az alkonyat.

Napsugara is elhagyott, fénypompája ritkán jár már nálam.

Régi csókok emlékei visszajárnak, átölelik válam.

 

Nincs panaszom, csak fájdalom, mit szomorún sir fel néha énekem.

Nem talált meg a boldogság, felhők között járt szomorú életem.

Könnyek között azt próbálom megköszönni, hogy a földön éltem.

Bocsánatot nem is kérek, szegény voltam, ennél nincs több vétkem.

 

 

Áldott kézzel simogatott

Szabó Bogár Erzséet

 

 

                      A zene nékem...

                       Vidovenyecz János

 

A zene nékem, a mindenségem, az arcom örömtől ragyog.

Bocsásd meg nékem, e szenvedélyem, ilyenkor boldog vagyok.

Amikor szól ez a dal, táncolni hívlak hamar.

Az eszem (s) fejem vesztem, ne kérdezd, mi lett velem!

A zene nékem, a mindenségem, a szívem hevesen dobog.

Bocsásd meg nékem, e szenvedélyem, ilyenkor boldog vagyok.

 

 

               Az elvesztett boldogságot...

                        Szabó Bogár Erzsébet

 

Az elvesztett boldogságot ne keresd, mert soha nem tér vissza.

Ez nem titok, te is tudod, síró szemed könytengerét issza.

A szerelem furcsa jószág, az eszeddel nem tud együtt járni,

Megtanítja a szívedet, évek múltán titkon tudjon fájni.

 

Nagy ajándék az arcodon, mosolyfátyol, ami rajta látszik.

Olyan mint a hamis gyöngynek csillogása, ha a fényben játszik.

Csak a gyöngyszem élettelen, gondtalanul felragyog és fénylik,

De a szíved mély fájdalma, fehérben is örök gyásszá érik.

 

 

       Azt hittem, hogy kigyógyult már...

                 Szabó Bogár Erzsébet

 

Azt hittem, hogy kigyógyult már szívemből a szerelem.

Azt hittem, hogy jöhet május az orgonás kerteken.

Énekelhet a pacsírta az érkező tavaszról,

Az időnek odaadtam a szerelmet magamból.

 

Azt gondoltam a szerelmet az ösz már eltemeti.

Ami elmúlt a szívemben vissza sosem veheti.

De az alkony még időzik, a hajnalpír visszatér,

Ki tudja azt, hogy az alkony, vagy a hajnal mennyit ér.

 

 

     Bementem én a templomba

                       Veiczi Irma

 

Bementem én a templomba pirospünkösd napján.

Imádkoztam a rózsámért, hogy hű legyen hozzám.

Minden perc az életünkben boldogságot hozzon!

Egyszerű kis rózsafánkon mindig rózsa nyíljon.

 

Meghallgatta az Úr Isten az én imádságom.

A hűséges kicsi párom a szívemre zárom.

Egyszerű kis rózsafánkon hűség rózsa nyílik.

Ez a tiszta nagy szerelem elkisér a sírig.

 

 

          Búcsútánc

         Tóth Zsigmond

 

Gyertyafény lángol a márvány teremben,

A  félhomályban halk zene szól.

Elkopott ruhámban tehozzád lépek,

Sötét homályból, s a szívem dalol.

 

Derekad átfogva járjuk a táncot,

Bódultan forog a világ velünk.

Keringő dallama szívemhez érve,

Melegség járja a testem belül.

 

Érzem az illatod, fogom a kezedet,

Remegve szomjazik érted a szám.

Kedves kis mosollyal szemembe nézve,

Tudtomra adod, hogy remélni kár.

 

Gyorsul a zene és pereg a dob,

Szédülten forog a világ velem.

Tudom, hogy utolsó táncomat járom,

Kacaghat rajtam a szép szerelmem.

 

 

               Búfelejtő... 

                  Veiczi Irma

 

Van egy kocsma, kiskocsma a faluvégen.

Ott sírom el, hogy hűtlen lett felesgem.

Elhúzatom bánatomnak a nótáját.

Húzzad cigány hajnalig a ragyogóját!

 

Volt az úgy, hogy egy-két litert benyakaltam.

Utána meg azt a nótát elhúzattam, (hogy)

Visszajönne amikor a rét virágzik,

De akkor a szívemnek már nem hiányzik.

 

 

 Boldogságom úgy elröppent, mint a fecske 

            Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Boldogságom úgy elröppent, mint a fecske.

A kocsmába elmegyek én minden este.

Gyógyítgatom magamat a zeneszóval.

Húzzad prímás afülembe, hogy így jól van.

 

Ha a cigány a nótámat muzsikálja,

Fütyülök én jókedvemben a világra.

Nem búsulok soha többet én utánad,

Szívemet nem öli már meg a búbánat.

 

Kibékültem már az egész nagy világgal.

Messze került lelkemből a bú és bánat.

Muzsikaszó szívemet kigyógyította.

Elfeledte azt aki úgy megbántotta.

 

 

 

    Cigányleány vagyok babám...

                     Tar István

 Cigányleány vagyok babám, nem tagadom,

Szívem lángol, forr a vérem, gondolatom.

Csókjaimban ott van a nyár és a tavasz,

Ígérjed, hogy örökre az enyém maradsz.

 

Nem csallak meg soha téged, nem tehetem,

Hűségemről biztosítlak szerelmemmel.

Ifjúságom nyíló virág, kicsi virág,

Gyöngéd legyél, szirmaira nagyon vigyázz!

  

                 Cigi, cigi, drága cigi...

                      Vidovenyecz János

 

Cigi, cigi, drága cigi, mért tartom én folyton a kezembe?

Jó is nekem, rossz is nekem, állandóan ez jár az eszembe.

Próbáltam már ezerszer is leszokni. Bevallom én nem kell ezt már titklni.

Szívom, szívom (a) büdös cigit, nem tudtam még eddig abbahagyni.

 

Doktor bácsi, kérem szépen, hogy áll mostan az én egészségem?

Gyógyítson meg, hogyha lehet, aggódik már a családom értem.

Próbáltam már ezerszer is leszokni. Bevallom én nem kell ezt már titkolni.

Szívom, szívom (a) RÁKNAK szívom, szenvedélyem sírba fog majd tenni.

  

          Cirmos cica...

    Vidovenyecz János

 

Cirmos cica beosont a konyhába,

Tejfel tapadt a picike bajszára.

Hej, te cica, mit tettél a bögrével,

Felborult és kiömlött a friss tejfel.

 

Cirmos cica rendbe hozta kis bajszát,

És azután rám vetett egy pillantást.

Elsomfordált, jól tudta, hogy haragszom,

Úgy döntöttem, most az útját kiadom.

 

Cirmos cica egyfolytában hízeleg,

A házunkban egerek már nincsenek. (de)

Fogok egyet, (s) beviszem a konyhába,

Mosolyt csalok Icanéni arcára.

 

 

   Csalfa-huncut ez a szőke..

Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Csalfa-huncut ez a szőke menyecske.

Szíve hamis, mint a nyárfa levele.

Lehozatná magának a csillagot,

Csak azért, mert énreám is ragyogott.

 

Nem kell többé szőke kislány én nékem.

Szíve hideg olyan, mint a jégverem.

Elkerülöm messzire ha meglátom,

Örülök, ha csak messziről láthatom.

 

Maradt bőven szeretet a szívemben.

Adom most már mindenkinek szívesen.

Vörös, barna göndör hosszú fekete,

Mindegy: csak, hogy szőke hajú ne legyen.

 

 

           Dankó Pista, ha felkelne

                  Vidovenyecz János

 

Dankó Pista, ha felkelne, rögtön meg is lepődne.

Amit itt-ott muzsikálnak, nem biztos, hogy tetszene.

Hol vannak a jó magyarok, magyar nótát szeretve?

Mulatnának hajnaltájig, kultúránkat követve.

 

Hej, te Pista, Dankó Pista, szeretjük a zenédet.

Minden évben a szobrodnál helyezünk el emléket.

Dankó nóta szól ott nékünk, cigánybanda muzsikál.

Nem törődünk a világgal, s néhány ember meg is áll.

 

Hej, te Pista, Dankó Pista, neked sem volt jó sorod.

Szépet írtál, muzsikáltál, örömünkre azt mondom.

Kávéházak termeiben mulatták el a bankót.

Most pedig a médiából választhatod a Dankót.

 

 

Elindultak hosszú útra a romák

 

Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Elindultak hosszú útra a romák

Szél siratja ekhós szekér karavánt.

Nem találják helyüket a világba.

Isten átkot szórt az összes romára.

 

Vedd le Isten a romákról az átkot!

Adjál nekik házat, hazát virágot!

A szemükbe ne legyen már bú-bánat!

Találják meg helyüket a világba!

 

 

 

Édes, drága angyalom

Szabó Bogár Erzsébet

 

 

     Egy szép barna leány

              Vidovenyecz János

 

Egy szép barna leány az én hű szeretőm.

Feleségül kérem eljött már az időm.

Csókolgatom este-reggel csak így lehet szépen élni.

Az emberek előtt jó példával járni.

 

Úgy tervezzük most már gyerekeink lesznek.

Egy, két, három, négy, öt, hat, hét, nyolc is lehet.

Felneveljük szeretettel szép ruhában fognak járni.

Ne tétovázz Julis, be fog ez majd válni!

 

Vigyen el az ördög, ha majd más után jársz!

Jobbra-balra nézel és nem énreám vársz.

Futkoshatok teutánad ha már nem lehetsz az enyém.

Ezek után bizony nincsen közös kenyér.

 

 

         Elhibázott életemnek...

                Sztojkó Mihály

 

Elhibázott életemnek nem volt semmi haszna,

Az embernek életútja mindíg meg van írva.

Nékem csak a bánat jutott, abból is jó bőven,

Mert az egész életemben, nem volt jóban részem.

 

Síró szemmel, szomorúan, kutatom a múltam.

Volt egy asszony, akinek én a bolondja voltam.

Hogyha néha találkozunk, szemünk meg sem rebben,

Pedig én még őt szeretem, ugyanúgy, mint régen.

 

 

              Elszálltak a hosszú évek...

                        Sztojkó Mihály

 

Marosmenti kis falumban, ahol egykor boldog gyermek voltam,

Akáclombos házunk előtt, amikor még anyám kezét fogtam,

Gyermekkori boldogságok, a lelkemben mindörökké élnek,

Régen elmúlt szép emlékek, álmaimban most is visszatérnek.

 

Elszálltak a hosszú évek, a hajam is hófehér lett régen,

De azért még szép az élet, én is boldog öregapa lettem.

Életemnek ajándéka, amikor az unokáim várom,

Karjaimmal átölelve, boldog gyermekmosolyukat látom.

 

 

Édesanyám kiskapuban állva...

Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Édesanyám kiskapuban állva,

Sírdogál, a fiát haza várja.

Fáj a szíve, majd meghasad értem,

Nem látott már engem, nagyon régen.

 

Ne várjon rám desanyám, lelkem,

Nem látom már többé soha, szentem.

Haza mennék, (de) nagyon messze vagyok,

Csillag lettem, mely fényesen ragyog.

 

Édesanyám nézzen fel az égre,

Van egy csillag, lágvörös a fénye.

Csak magának ragyog minden éjjel,

Álmait vigyázza, sose féljen.

 

Fantázia keringő

    Nincs szövege

 

 

       Faluvégén szól a nóta

  Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Faluvégén szól a nóta, mulat a cigány.

Jó a kedve, szép szerelme, sudár cigány lány.

Isten áldja drága szívét, huncut mosolyát!

Imát mondok minden éjjel, szívem rátalált.

 

Faluvégén szól a nóta, boldog a cigány.

Nem kell néki gyémánt, ékszer, csak a cigány lány.

Szép a szeme, göndör haja, nekem a világ!

Bármerre jár lépte nyomán, nyíljon száz virág!

 

 

 

             Fájt e már a szíved éjjel...

                  Szabó Bogár Erzsébet

 

Fájt e már a szíved éjjel, mikor a Hold ablakodnál sétált?

Az álmod meg cserben hagyott vándorúton csillagok közt kószált.

Árva szíved némán jajdult, a szemedből könnyed csordult lágyan,

Az éjszaka mély csendjében a fájdalom vetette meg ágyad.

 

Kérdezheted a sorsodat, mért kerül el a boldogság téged?

A felelet nem jut hozzád, bármeddig élsz soha meg nem érted.

Cseppnyi öröm is nagy érték, őrizgesse emlékében lelked,

Azt a kicsit dédelgessed, hogy érezzed csillogását benned.

 

 

             Feledem a bánatom

     Molnár Györgyné Mikus Magdolna -

                 Vidovenyecz János

 

      Feledem a bánatom ma éjszaka,

      Úgy húzatom, hogy a húris elszakad.

      Szakadjon a hegedűn az összes húr,

      Ma éjszaka én leszek majd itt az úr.

      Csalfa voltál megcsaltad a szívemet,

      Kínoztad és meggyötörted  lelkemet.

      Visszajönnél, de márnékem nem kellesz,

      Van egy kislány aki szeret engemet.

 

      Kibékültem régen már a világgal,

      Nem fáj szívem soha többé utánad.

      Kimúlatom magamból a bánatom,

      Egész éjjel a cigánnyal húzatom.

      Holnaptól már vígan élem világom,

      Boldogságom éjszakába kiáltom.

      Kitáncolom magamból a bánatom,

      Jó kedvemet elrontani nem hagyom!

 

 

Fogom a kezedet

 Takácsné Radics Magdolna

 

Fogom a kezedet és vezetlek téged,

 

 

 

 

                Gödör partra néz a házad

                                Ládi József

 

Gödör partra néz a házad, az én szívem ott tanyázik tenálad.

Te meg persze nem is sejted, hogy mennyire epekedek utánad.

A szemedet másra veted, boldogságod tőle lesed hiába.

Így galambom ne csodálkozz, ha egy napon nem visznek el a bálba.

 

Azt mondják, hogy divatozgatsz, szereted ha meg is néznek galambom.

Viseled a szűk nadrágot, színes gyöngyös galárist a nyakadon.

Látom, szépen mutatsz benne, takaros vagy, el is kelnél ma holnap.

De a divat nem visz jóra, lányok álmát más válthatja valóra.

 

 

                     

 

 

   Ha kismadár lehetnék...

       Szabó Bogár Erzsébet

 

Ha kismadár lehetnék a faágon,

Énekszóval csalogatnám a párom.

Olyan szépen csicseregnék kedvesen,

Eszébe sem jutna, hogy mást szeressen.

 

Holdas éjjel szárnya alá bebújnék,

A fülébe szerelmesen dúdolnék.

Mire az ősz búcsúszóra intene,

Családunkkal már az erdő megtelne.

 

 

            Halászlegény...

 Molnár Györgyné Mikus Magdolna 

 

  Halászlegény fűzfa alatt alszik,

  A szívében csak a bánat lakik.

  Takarója a csillagos égbolt,

  Szeretője jaj, de nagyon rég volt.

 

  Duna vizét reggel este járja,

  De hiába üres még a bárka.

  Hálójába csak a bánat akad,

  Fáj a szíve, talán meg is hasad.

 

 

Ha megérintelek

      Szabó Irén

 

 

      Hideg ősszel hull a levél...

                   Bende Tibor

 

Hideg ősszel hull a levél a megfáradt ágról.

Sárgalevél búcsúzik a véget érő nyártól.

Maradt még a kiskertemben egy szál piros rózsa.

Eljön a tél, (s) földre hullik, halvány sápadt szirma.

 

Piros rózsa így mondja el, hogy múlnak az évek.

Fájószívvel búcsúzunk, ha véget ér egy élet.

Az a rózsa tavasszal majd újra kivirágzik,

De az aki elment tőlünk, örökké hiányzik.

 

 

    Híres, régi borharapó...

             Szabó András

 

Híres, régi borharapó, öreg csárda,

Ha nem volna, nélküle a szívem fájna.

Lehet benne mindíg olyan italt kapni,

Mellyel beteg szívet szoktak gyógyítgatni.

 

Régen beteg, nagyon beteg szívem lelkem,

Rózsa helyett, csak a szúrós tövist leltem.

Ki szeretett, az is megcsalt még a nyáron,

Most az öreg csárdában sincs megnyugvásom.

 

 

 Hol késel szép ibolya virág?

         Szabó Irén I-II vsz

    Vidovenyecz János III vsz

 

Hol késel szép ibolya virág?

Hol vagy drágám, nagyon várok rád?

Már a Nap is magasabban jár,

Ne késlekedj gyere, siess hát!

 

Elmúlt az a ragyogó szép nyár.

Nem jöttél el, pedig vártam rád!

De nyílik még ibolya virág,

Helyed sincsen a szívemben már.

 

Vissza jött a szépreményű nyár.

Nem hagylak el, szívem téged várt.

Nyílhat most már ibolya virág.

Mireánk az örök élet vár.

 Vagy: Mireánk az élet s örm vár.

 

 

                   Hová mentél édesapám?

                                    Bende Tibor

 

 

Hová mentél édesapám? Azóta a kicsi tanyán hiába kereslek.

Nem tudtam én elbúcsúzni, nem tudtam azt megmondani: Mennyire szeretlek.

Menyországnak kapujába, mely előtted nyitva-tárva, olyan nagyon vártak?

Szépenszóló muzsikával, az angyalok kórusával, dalolod nótádat.

 

Hogyha látszmajd édesapám, odafentről vigyázz reám! Bocsájtsd meg a vétkem!

Amióta messze mentél, oly hirtelen elköltöztél, semmim sincsen nékem.

Szívemben most nagy a bánat, öreg cigány muzsikálgat, olyan halkan húzza.

Soha-soha nem feledlek. Érted könnyet mindig ejtek, mikor szól a nóta.

  

 

                   Húzzad prímás, azt húzd már

                    Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Húzzad prímás, azt húzd már, szép volt az a nyár, üveg helyett rózsa volt a kezembe.

Az a kislány szeretett, reám nézett nevetett, éjjel-nappal a kedvemet kereste.

Nagyon nagyon szerettem. Boldog voltam mellette. Nem kellet a sör, pálinka helyette.

Szédült a fejem, testem remegett, ha rám nézett ibolyakék szemével.

 

Húzzad prímás azt húzd már, elmúlt az a nyár, rózsa helyett üveg van a kezembe.

Az a kislány elhagyott, borba folytom bánatom, muzsikaszó segít majd el felednem.

Józanságom elvitte. Kell a sör, bor helyette. Húzzad prímás reggelig a nótámat.

El ment (a) kedvesem. Szédül a fejem. Húzzad prímás hadd mulassak kedvemre.

 

 

Jaj, de szépen ragyognak a csillagok

                    Kovács Mihály 

 

Jaj, deszépen ragyognak a csillagok.

Minden éjjel a babámra gondolok.

Piros szalag, arany párta hajába,

Megöleltem, megcsókoltam álmomba.

 

A pusztába pirkad már az ég alja.

Nyerget teszek daruszőrű lovamra.

Nekem dalol a pacsírta az égen.

Nem öleltem a babámat már régen.

 

 

   Jaj, de szépen szól a madár

   Molnárn Györgyné Mikus Magdolna

 

Jaj, de szépen szól a madár, virágos a rét.

Betöltöttem az ötvenet hű, de nagyon rég.

Harminc, negyven, ötven, hatvan gyorsan elszaladt.

Ami maradt, nem számolom, tart ameddig tart.

 

Kedvenc szinem a fekete, borban a piros.

Akár hosszú, akár rövid, csak fröccsöt iszok.

Négyet, ötöt, hatot, hetet, addig számolom.

Ami pedig felette van, újjal mutatom.

 

 

             Jó így nekem

 Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Rongy a sátram, a viharban széjjelszakadt,

Cigányasszony fáj a szívem, majd meghasad.

Érted fáj, elhagytál,

A viharban, a Zsigához (de) átdzsáltál.

 

Rongy a sátram nem sajnálom, vigye a szél,

Azt sem bánom: Rám szakad a csillagos ég.

Szakadjon, nem fáj már,

Lácsó legény vagyok, mégis (de) elhagytál.

 

Megmutatom a világnak szép az élet,

Cigányasszony tenélküled vígan élek.

Nem fáj már, elhagytál,

Jó így nekem, maradj csak a Zsigánál.

 

 

       Józsi bácsi udvarában...

            Vidovenyecz János

 

Józsi bácsi udvarában áll egy szép eperfa.

Arra szállnak a galambok, fészket raknak rajta.

Nem törődnek a gazdával csak egymást szeressék,

És a fészek fiókákkal gyorsan meg is teljék.

 

Józsi bácsi írígykedve néz az eperfára.

Hívja gyorsan feleségét s mutat fel a fára,

De az asszony rázza fejét, tágra nyitja szemét,

Jóska, Jóska, ne bolondozz, nem lesz kész az ebéd!

 

 

                  Jutalom

                   Ismeretlen

 

Nagyobb kincs a földön nincs a szeretetnél.

Örülj, ha valaha, egyszer is jót tettél.

Ha egy könnyet egyszer is, letöröltél,

Édesebb az minden, minden más örömnél.

 

Hogy nyoma ne vesszen, hogy ne legyen vége,

Beírja a Jó Isten a tettek könyvébe.

Mikor rá sem gondolsz, mikor nem is várnád,

Isten kezéből, ezer áldás száll rád.

 

 

           Kávéházban volt törzs helyem

                                Ládi József

 

Kávéházban volt törzs helyem, szabad időm ott töltöttem.

Szólt még akkor cigány zene, lágy muzsika minden este.

Feledtem a napok gondját, életemnek búját-baját.

Magyarnóta szívhez szólott, szememből a könny is csorgott.

 

Sajnos ma más idők járnak, hol vannak a kávéházak?

Nem szól sehol cigány zene, múló idő eltemette.

Magyarnótát hébe-hóba, hallhatok a rádióba.

Szememből a könny kicsordul, hogyha néha szól a múltról.

 

        Ki húzza el a prímásnak... 

                       Bende Tibor

 

Ki húzza el a prímásnak legszebb muzsikáját?

Ki dalolja elmajd ha kell szívének bánatát?

Húzd csak prímásés a és nótád eldalolom néked!

Amikor már végére érsz, együtt sírok véled.

 

Ki mondja meg a madárnak, hogy merre ne szálljon?

Ki gyógyítja meg a szívet, hogy sohase fájjon?

Gyere prímás, húzd a nótát azt a búsat végig!

Feledd el a bánatodat, az egyetlen régit!

 

Mért szaladnak el az ámok és a szép remények?

Mért van az, hogy szívem táján ürességet érzek?

Öreg prímásitt vagy vélünk hosszú évek óta,

Hegedűdnek kopott fáján gyógyír minden nóta. 

 

 

Kit szeretek

   

 

         Kinyílott a kék nefelejcs

                             Veiczi Irma

 

Kinyílott a kék nefelejcs, mikor jött a nagy találkozás.

A szívemben itt vagy vélem, több vagy nékem mint a nagy világ.

A hűséges szép szerelmed elkisér a hosszú utamon.

Ezt az édes, földi kincset, bizony Isten régen álmodom.

 

Szerelmünk csodás virága. Nem lesz néked soha hervadás.

Virágos mezőkön járunk. Hajnal csillag mosolyog le ránk.

Tavasz mámorában szívünk új remánnyel most is lángra gyúl.

Régi tüzek tiszta féye, bennünk ég már olthatatlanul.

 

 

 

Könnyű szellő fodrozza a Balaton vizét

              Mustyák Lajosné Meszlényi Gizella

 

Könnyű szellő fodrozza a Balaton vizét,

Kökény szemű szőke kislány szívem a tiéd.

Sima lesz a tó vize ha, ha elcsitul a szél,

Szőke kislány meghalok, ha nem leszel enyém.

 

Badacsonyi öreghegyen lesz majd a tanyánk,

Ezüstös hold a palástját teríti reánk.

Maradjál itt mindörökre, csak ezt akarom,

Boldogságunk tanúja lesz, majd a Balaton.

 

 

                       Künn a pusztán dúl a vihar

                    Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Künn a pusztáán dúl a vihar, árvalányhaj hajladozva hullámzik a szélben.

Ezüstködben játszadozva, nem törődve holnap mi lesz, a viharnak vége.

Oly gyönyörű, fényes fehér, ha fölötte ragyog az ég, virulhat még bárhol.

Hortobágyi öreg pusztán, vagy egy legény rongy kalapján, búcsúzhat a nyártól.

 

Szívembe egy nagy szerelem, mint pásztor tűz oly hevesen, magas fokon lángol.

Megkínozta meggyötörte, álmaimat összetörte, messze jár már máshol.

A lány soha nem lett enyém, más karjában találta meg rég amire vágyott.

Amiről én álmodoztam, délibábos viharverte, öreg Hortobágyon.

 

 

      Legyen boldog, szüli napod

                Vidovenyecz János

 

Azt kívánom: Vidám nappal köszöntsön ma terád,

Minden ember, aki szeret, mosolyogjon reád.

Dalban mondom el most néked, amit szívem kíván,

Lenge szellő fuvalattal küldöm azt el hozzád.

 

Illatozó sok szép virág csak tenéked nyíljon,

Neked szóljon minden nóta, ezen a szép napon.

Köszöntelek most e dallal, elmondom hát menten:

Legyen Boldog Szüli Napod, éltessen az Isten!

 

 

                       Lehullott a sárga levél...

                                  Bende Tibor

 

Lehullott a sárga levél, elsodorta a hideg szél, messzi messzi tájra.

Elmúlt véle egy szerelem, de ha itt lehetne velem, a szívem se fájna.

Ha még egyszer megláthatnám, a két kezét megfoghatnám, boldog lennék újra.

Nem lesz semmi olyan mint rég, és hogy meddig fáj szívem még, csak az Isten tudja.

 

Tavasszal ha megint kihajt, a szívem is megnyugszik majd, újra éled minden.

Újra zöldül a határ is, szépen dalol a madár is, csak szeretőm nincsen.

Eljön majd az igaz párom, akkor mikor nem is várom, rám talál a végzet.

Egy nótával eldalolom, a fülébe halkan súgom, mit iránta érzek.

 

 

            Leszek e még boldog?

                       Szabó András

 

Leszek e még boldog? Ezt kérdezem százszor.

A csillagos égtől, fénylő napsugártól.

Jégvirágos télben, ragyogó szép nyárban.

Egy hűséges szívre, milyen régen vártam.

 

Őlelésre, csókra nem kell, hogy már várjak.

Áldott szerelmeddel valóra vált vágyam.

Úgy örüla lelkem, mert te itt vagy vélem.

Örömében talán könnyezni is képes.

 

 

      Megveszem a sárgát

Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Megveszema sárgát meg a feketét.

Holnap este komám oda megyek én.

Enyém lesz a két ló meg egy mulató.

Ihatnak a gádzsók lesz innivaló.

 

Ha bugaci pusztán fütyül majd a szél,

Vágtatk a puszta kellős közepén.

Nem adom a sárgát sem a feketét,

A csárdás lányáért pedignagyon szép.

 

Megmaradt a két ló meg a mulató.

Szegeden is van lány kedvemre való.

Gyertek jó barátok igyunk egyet még.

A bugaci csárdát fújja el a szél!

 

 

Mikor eljön a vasárnap délután

               Mérges Eszter

             Vásárhelyi csárdás

 

Mikor eljön a vasárnap délután,

Vásárhelyen sétálni megy minden lány.

Felveszi a piros bársony ruháját,

Úgy megy végig a vásárhelyi nagy utcán.

 

A legények kalapjukat emelik,

A lányokat illendően köszöntik.

Meg is van már mindegyiknek a párja, (hogy)

Szombat este, kivel menjen a bálba.

 

Zeneszóra csárdást járni ropogóst,

Megforgatni minden kislányt szabad ott.

Így volt régen, elmúlt minden, jaj, de kár!

Vásárhelyen diszkót táncol minden lány.

 

 

    Mikor lázas szívem...

              Veiczi Irma

 

Mikor lázas szívem, szívedet keresi,

Megolvadnak fagyos jégnek a hegyei.

Sötét éjszakából lelked visszaremeg,

Villámnál vakítóbb a te nagy szerelmed.

 

Nem küld alkony órát lelkednek a lelkem.

Mint ragyogó csillag, olyan vagy te nékem.

Csukd le bogár szemed, mint esti tulipán!

Rád lehelem csókom, majd minden éjszakán. 

 

 

                Mikor eljön a szép tavasz

                               M. Tóth Magda

 

Mikor eljön a szép tavasz, kisfalumba mindig haza vágyom.

Nem is tudom mi az oka, hogy a régi utcákat bejárom.

Előjön a sok szép emlék, de nem vagyok már az, az ifjú régen.

Visszatér az ifjúságom, ha az akác szépet mesél nékem.

 

Lehullot a sok fehérfürt, Isten tudja az óta már hányszor.

Azt az álnok csalfa legényt elfeledtem, letagadtam százszor.

Társtalan lett az életem, olyan nagyon magányosan élek.

Ha kinyílnak az akácok, hivogatnak és én vissza térek.

 

 

 

   Mint a virág, fejet hajtunk...

          Szabó Bogár Erzsébet

 

Látod é a hunyó csillag sápadozó fényét?

Látod é az alkonyodó élet utunk végét?

Sötét színű hajkoronák ezüst színűk lesznek.

Piros, kerek, hamvas orcák, mély redőkbe vesznek.

 

Ólom lábon, nagy tétován, egyet-kettőt lépünk.

Az életünk alkonyába, még is gyorsan érünk.

Hunyó csillag fénye fakul, besötétül utunk,

Mint a virág, fejet hajtunk, és a porba hullunk.

 

 

                 Moszkvai fehér éjszakák

                        Sántáné Kurunczi Mária

 

Újra eszembe jutnak régi emlékek, ahogy a tél közeleg.

Fázósan húzom össze sűrű kötésű pulóverem. Az őszi hajnali ködben.

Újra eszembe jutnak színes meséid, a gyönyörű télről, mikor mondtad:

Együtt megyünk el egyszer, ha az éjszaka csendjét fehérség lepi el.

Ha ropog a hó, csizmám alatt már, megmutatom neked:

A moszkvai Fehér éjszakát.

 

 

             Naplemente van a pusztán

                           Sztojkó Mihály

 

Naplemente van a pusztán, bíbor színben fürdik az ég alja.

A pusztai rónaságon az őszi szél cifra szűröm fújja.

Elnézem a naplementét, így múlik el minden nap az évben,

Mert az idő nagy kereke mindíg forog, én ezt most már érzem.

 

Bennem él még sok szép emlék, amikor még nagyon boldog voltam.

Marosmenti kis faluban, cigánybanda csak énnékem húzta.

Hajnaltájban hazatérve, megálltam egy faluvégi háznál,

Ahol az a szőke asszony, éjjel-nappal hűségesen várt rám.

 

 

   Ne hidd, akit hűn szerettél...

          Szabó Bogár Erzsébet

 

Ne hidd, akit hűn szerettél eltudod feledni,

Akiért a könnyed pereg eltudod temetni.

Kinek szeme csillogása a szemedbe égett,

Szíved, lelked mély oltárán képe örök féltett.

 

A lelkeddel néha hazudsz, a szíved megérzi,

Fájdalom a sors kezével a szíved megtépi.

Alkudozni már nem lehet, élet húrja pattant,

Ezért a hű szerelemért az életed adtad.

 

 

Nem is oly rég, minden nyáron...

                    Bende Tibor

 

Nem is oly rég, minden nyáron, együtt voltam véled.

Gyermek zsivaj verte fel a csendes kis vidéket.

A kertednek kapujában véndiófa állott.

Bent a kis ház teraszánál, családod nótázott.

 

Eldalolom, hogyha kéred, most is a nótádat.

Csak szívedet negyötörje a szomorú bánat!

Unokáid felnőttek már az Istentől kérik,

Hogy az öreg vén diófát lássad még sok évig!

 

 

Nem lehet a boldogságot pénzen venni

                      Ifj. Ludvig József

 

Nem lehet a boldogságot pénzen venni.

Azt bizony mindig ki kell érdemelni.

Elhalmozlak minden széppel jóval,

Bűbájosan csendes kedves szóval.

 

Meny országot láthat minden boldog ember.

Úgy hajlik szavam mint a búzatenger.

Felragyogott hozzád egy kis csillag,

Szerelmesen mindig téged hívlak. 

 

 

      Ne mond azt, hogy el tudsz menni...

                   Szabó Bogár Erzsébet

 

Ne mond azt, hogy el tudsz menni, szemed könnyben ázik.

Ne mond azt, hogy ki kell bírni,mély fájdalmad látszik.

Mert szívet csak egyet adott, a teremtő nékünk,

Szerelmet is adott vele, legyen boldog éltünk.

 

Ne tékozold az életet, a szerelem múló,

A boldogság bársony fészke, mint a virág, hulló.

Míg az arcod tűzben égő, őszfürtjeid élnek,

Idő múlik, nincs menekvés, ennyi volt az élet.

 

 

      Nem ölelhet már át

Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Nem ölelhet már át többé két karom,

Elraboltak tőlem égi angyalok.

Ők vigyáznak reád édes kisfiam.

Hallom nevetésed szívem megzakad.

 

Távolság nem számít utánad megyek.

Kergettem előttem komor felleget.

Álom volt ez csupán, sírva ébredek,

Mosolyog rám látom fénylő szép szemed.

 

Kegyetlen a sors, mert mindent elvehet,

Büntetett keményen, minden elveszett.

Nem foghatom többé csöppnyi kis kezed.

Úgy szeretlek téged: jobban nem lehet.

 

 

        Öreg Tisza partján

Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Öreg Tisza partján minden este várlak.

Hogyha eljössz hozzám, két karomba zárlak.

Hallgatom óhajod, két karomba zárva,

Csókjaim elmondják, hogy mennyire várlak.

 

Szerelmes óhajod boldogítja lelkem.

Édes suttogásod soha nem felejtem.

Soha nem felejtem, édes suttogásod.

Szívem, lelkem örzi, minden pillantásod.

 

  

Piros róza, fehér rózsa, tulipán

                Mérges Eszter

 

Nő:

Piros rózsa, fehér rózsa, tulipán,

Az én rózaám minden este csókkal vá.

Úgy ragyog rám a csillogó két szeme,

Mint fényes Nap a virágos mezőre.

 

Férfi:

Szőke kislány édes csókja úgy éget,

Lázba hozza a szerelmes szívemet.

Most tudom csak, most érzem csak igazán,

Milyen is a szívből jövő boldogság.

 

 

        Prímás a bandával...

Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Prímás a bandával nekem muzsikálj!

Húzzad a nótámat te híres cigány!

Mulatni akarok, szívem fáj nagyon,

Elhagyott a rózsám, engem becsapott.

 

Húzzad a fülembe, hogy búsulni kár!

Lesz még a szívemben majd virágos nyár.

Vígasztalj, csak húzzad, minek búsuljak.

A bor és a zene vígasztaljanak.

 

 

    Ronggyá tépett beteg szívem...

                    Szabó András

 

Ronggyá tépett, beteg szívem, emészti a bánat.

Régi, dalos, nótás kedvem, többé fel nem támad.

Beteg vagyok, nem segíthet semmi sem már rajtam,

Csak annak a szép asszonynak, csókos, piros ajka.

 

Ronggyá tépett, beteg szívem, másnak nem is kéne.

Nem leszek már soha többé, senki szeme fénye.

Odalett a boldogságom, mindörökre vége.

Összetörte szívemet, egy csalfa hűtlensége.

 

 

Rólad mond mesét az esti szél

Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Rólad mond mesét az esti szél,

Halkan suttog a szívemig ér.

Elmondja, hogy már nem szereted,

Piros rózsát régen megveted.

 

Megveted, mert becsapott a nyár,

Elhervadt a piros rózsaszál.

Azt hitted, hogy nem szeretlek már,

Kialudt a szívemben a láng.

 

Halkan suttog, símogat a szél,

Az emléked vissza-vissza tér.

Velem marad, nem engedem el,

Olyan szép volt az égig emelt.

 

 

         Rózsabokor szomorú vagy...

                Szabó Bogár Erzsébet

 

Rózsabokor szomorú vagy, ne hullajtsd a könnyed.

Elrabolták a rózsáid, feledni sem könnyebb.

Megértem a fájdalmadat, mert szenvedek én is,

Kitéptem a szívemből már (s) fáj a lelkem mégis.

 

Nem tudom, hogy a lelkemnél szívem fáj e jobban.

Amikor a szemembe néz, szívemben láng lobban.

Forró csók közt karjaiban ha még egyszer lennék,

Elbúcsúznék a világtól, s nagyon messze mennék.

Elbúcsúznék a világtól, s vissza sosem jönnék.

 

 

         Sárgarigó röpülj

Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Sárgarigó röpülj, fütyüld a dalom.

Barnakislány várja, minden hajnalon.

Elhagytam őt régen, nagyon szégyellem.

Amíg élek soha el nem feledem.

 

Megbocsátott nékem, nagyon szeretett.

Visszamennék hozzá, de már nem lehet.

Nagyvilágot járom, veled üzenek:

Gondoljon rám néha, (ha) meglát tégedet.

 

Sárgarigó tudtad kettőt szeretek.

Nem mehetek vissza, veled üzenek.

Elhagytam őt, nékem véget ért a nyár.

Elrontottam mindent, késő bánat már.

 

 

Szegény vagyok…

 

Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Szegény vagyok, az maradok örökre.

Míg az égen csillag ragyog fölöttem. (de)

Megmutatom ki a legény a gáton!

Asszony nálam nem hordja a nadrágot.

 

A csárdába minden este betérek.

Útba esik, várnak rám a zenészek.

Ismernek jól, húzzák már a nótámat.

Felségem engemet nem bírálhat.

  

 

                 Szentmiklóson

                        Veiczi Irma 

 

Szentmiklóson ragyognak fel a tündöklő csillagok.

Virulnak az ablakomban a muskátlis virágok.

Itt találam szerelemre, bogár hátú kis házra.

Tudom azt, hogy nincsen nálam boldogabb a világba!

 

Eresz alatt fecskefészek. Azt dalolja a madár:

Senki mással nem cserélnék, sárgulhat az őszi táj.

Sárgulhat a muskátlinak minden egyes levele.

Az én szívem Szentmiklóson boldogsággal van tele.

 

 

Szeretem a jó pálinkát...

       Vidovenyecz János

 

Szeretem a jó pálinkát barátom,

De a babám sokkal jobban imádom.

Hogyha rám néz gyönyörű két szemével,

A pálinkát felcserélem szívével.

 

Gyere babám, menjünk ki a tanyára.

Lefekszünk a göndörszőrű subámra.

Ölelgetlek, csókolgatlak utána,

Így élün majd odakint a tanyámba.

 

Megérte a jó pálinkát cserélni.

A babámnak szépen hozzám simulni.

Szépen élünk, s egy-egy gyermek születik.

Nagyszülők is örömüket így lelik.

 

 

                 Szeretem a szőkét, barnát...

                                               Tar István

 

Szeretem a szőkét, barnát a sok csinos, álomarcú menyecskét.

Mindegyiknek a szívébe, lángra gyújtom régen alvó szerelmét.

Olyan tűzzel csókolom meg mézes ízű, cukor falat ajkukat, ajkukat.

Azonnyomba két karomba találják meg, ringatják el magukat.

 

Gyere prímás, fülembe húzd legszebb nótád, felcsendülő dallamát.

Boldog vagyok, szívem szeret, megéreztem mámorító illatát.

Gyertek szőkék, ide barnák, élvezzük az álomképet szerelmet, szerelmet,

Mutassuk meg mindenkinek, szép is lehet ez az élet örökre.

 

 

    Szeretem, hogy nálam...

          Vidovenyecz János

 

Férfi:

Szeretem, hogy nálam boldogságra lelsz.

Szeretem, hogy engem, engem is szeretsz.

Szeretném, ha mindig itt lennél velem!

Szeretném, ha lenne egész életem!

 

Nő:

Szeretem, hogy nálad boldog lehetek.

Szeretem, hogy hozzád mindig jöhetek.

Szeretném, hogy mindig csak veled legyek!

Szeretném, hogy csak így csakis teveled!

 

Együtt:

Szeretném, hogy mindig csak együtt legyünk!

Szerteném, hogy boldog, lenne életünk! 

   

 

    Szép asszonynak, szép leánya

                    Bónus Zoltán

 

Szép asszoynak, szép leánya, megtetszett én nékem.

Azóta is a szememet rajta legeltetem.

Másra nézni nem is tudok, csak ő az egyetlen.

Sok álmatlan éjszakán át miatta szenvedtem.

 

Szép asszonynak, szép leánya, csókra termett ajka.

Piros pozsgás szép orcája fejem elcsavarta.

Egy bűnöm van, vagy már kettő? Jaj, elvesztem érzem.

Nem szemezek már a lánnyal, édesanyját nézem.

 

 

               Szép májusi hajnal...

                  Szabó Bogár Erzsébet

 

Szép májusi hajnal hasad, az arany Nap sugarait küldi.

Szerelemtől égő szíved, az orgona illatában fürdik.

A madár is korareggel, énekszóval hódítgatja párját.

Ha rátalál, örömében mind a kettő csókra adja száját.

 

Azért oly szép minden tavasz, merre járunk, az életet látjuk.

Zsongítóan édes tavasz, szívünk mélyén szerelmünket várjuk.

Elbűvölő csillag szemed, égő szíved a szerelmét vallja.

Akkor leszel tőle boldog: ha a füled, sok ezerszer hallja.

 

 

         Szabad egy táncra fel...

              Vidovenyecz János

 

Szabad egy táncra fel, én édes angyalom?

Nézzen rám két szemed, drága kis csillagom.

Táncoljunk csöndesen, ne tudja senki sem,

Amikor rám tekintsz, hogy boldog vagy énvelem.

 

Köszönöm kedvesem, hogy itt vagy mellettem,

Lángot gyújtsz szívemben, ez már a szerelem.

Táncoljunk csöndesen, ne tudja senki sem,

Amikor rám tekintsz, hogy boldog vagy énvelem.

 

Csodás lesz életünk, fogjuk majd a kezünk.

S hogyha majd öregszünk, csak néha veszekszünk.

Táncoljunk csöndesen, ne tudja senki sem,

Amikor rám tekintsz, hogy boldog vagy énvelem.

 

 

               Szép kisasszony...

                 Vidovenyecz János

 

Szép kisasszony mondja meg, hogy mért nem néz reám?

Félti talán csillagszemét, megbabonáznám?

Szeretem a szőke haját és a mosolyát.

Két szép szemét és a lágyan ringó járását.

 

Szép kisasszony mondja meg, hogy járni fog velem.

Minden este együtt leszünk, s fogja  a kezem.

Telnek évek, s a szeretet nem fogy el soha.

Szép kisasszony napjainknak ez lesz záloga.

 

                       

                          Színház

                           Sántáné Kurunczi Mária

 

Hogy milyen a színház este? Már ismered.

Mikor felgördül a függöny, kigyúlnak a fények, neked mesélnek.

De láttad e már reggel, és hallottad e csendjét a nézőtérnek?

Mikor a zenekari árok üresen integet. Milyen szép is ez a csendzene.

Doboga szíved és elképzeled, hogy újra zsúfolt nézőtéren ülsz, 

s öröm és boldog percek várnak.

Megszűnik számodra a kinti világ, de most még száz álmot őriz a lelked.

Hát így őrizd meg legalább estig e csendet!

Hát így őrizd meg legalább estig e csendet! 

 

 

         Valamikor nyár estéken...

                     Ládi József  

 

Valamikor nyár estéken, csillagokat néztem.

Könyörögtem az Istehez, egy jó asszonyt kértem.

Aki mellett boldog leszek, csendes lesz az éltem.

Ne kísértsen háborúság, (s) boldog legyen vélem.

 

Nem hiába nézegettem a csillagos égre.

Óhajomat meghallgatta a jó Isten végre.

Ő az aki küldött nékem, egy jó asszonyt régen.

Köszönöm a jó Istennek, (hogy) Téged  adott nékem.

 

 

                Vályogház volt a palotánk

                              Kővári Tibor

 

Vályogház volt a palotánk, édesanyám ott nevelt föl szépen.

Megtanított nélkülözni, elmondta, hogy rendbe jön az éltem.

Türelemmel viseljem el, (ha) fejem felett nem tiszta az égbolt.

Borura majd derü is jön, és akkor már elmondhatom: szép volt.

 

Ma is hallom édesanyám csengő hangját, kedvesen megszólít:

Gyere fiam, üljél mellém, meséld el, hogy rossz neked vagy jó így!

Mit mondhattam, átöleltem, tudom, hogy ő mindent megtett értem.

Szeressen, és soha-soha ne kérdezze, én csak arra kértem.

 

 

          Várj egy kicsit fecske madár...

                          Bende Tibor

 

Várj egy kicsit fecske madár, ne repülj el oly gyorsan a nyárral!

Elrepülnék véled én is, oda ahol szerelem és vágy van.

Lombhullató őszi tájon tova szállnék messzi messzi földre, 

De jó lene fecske madár, ha a párom  hozzám vissza jönne!

 

Súgd meg néki fecske madár, hogyha ősszel itthagytál már engem!

Súgdmeg csendben én helyettem, hogy én régen mennyire szerettem.

A Jó Istent arra kérem könnyek között imádkozva érte:

Ahová ő elbujdosott, messziföldön, semmi baj ne érje.

 

 

         Vasárnap volt...

        Vidovenyecz János

 

Vasárnap volt, amikor megismertél,

Vasárnap volt, mikor szépen elmentél.

Itt hagytad a bánatot a szívemben.

Úgy mentél el mellettem, mint idegen.

 

Minden ember néha-néha bánatos.

Az én szívem sajnos ebben járatos.

Vidám lennék, ha tudnám, hogy szeret még.

Boldog lennék, itt a földön, úgy mint rég.

 

 

     Vén diófa árnyékában...

                 Bende Tibor

 

Vén diófa árnyékában egy kis lóca állott,

Azon ült az én nagyapám, oly sokat nótázott.

A szentekhez imádkozott, majd így szólott hozzám:

"Gyere ide kis unokám, mondjuk el a nótám".

 

Oda ültem az ölébe, huncút volt a bajsza.

Vidám nótát, hogyha mondott, jót kacagtam rajta.

A nótákat úgy dalolta, könny volt a szemében,

És, hogy azok miről szóltak, felnőttként már értem.

 

 

          Virágos az erdő

Molnár Györgyné Mikus Magdolna

 

Virágos az erdő, virágos a rét.

Szép a madár ének, nekem szól mint rég.

Vissza jöttem anyám, visszavárt a ház.

Ott a falu szélén magányosan áll.

 

Sárgul már az erdő, sárgul már a rét.

Halkan szól az ének, borús fent az ég.

Árva lett a szívem, elmentél anyám.

Magányosan állok házunk udvarán.

 

Tavasz lesz majd újra, virul a határ.

Kis madár az anyám fejfájára száll.

Búsan szól az ének, búsan szól a dal.

Kicsi madár érzem szívem meghasad.

 

 

      Zöld levele van...

          Mátyus Éva 

 

Zőld levele van sej, a rózsafának,

Hamis szerelme van sej, a leánynak,

Mert ő csak a gazdag legényt keresi,

Az se baj ha nem igazán szereti.

 

De hogyha már az esküvő elmúlott,

Levele a rózsafának lehullott,

Az után már csak az jár az eszébe,

Hol is lehet a régi szeretője.

 

 

          Honvágy

          Wass Albert

 

Susog az erdő, szállnak a szelek,

a szelek szárnyán vándor fellegek,

keletnek szállnak, hazafelé...

Magyarország felé...

 

Valahol messze áll egy kicsi ház,

csöndjére öreg diófa vigyáz,

küszöbe vásott, födele vén...

úgy vágyom vissza én.

 

Ó régi otthon, fáj a szívem érted...

ó régi otthon látlak e még téged..?

Ha rád gondolok, úgy gyötör a vágy!

Olyan vagyok, mint parttól tépett csolnak, 

bús őszi lomb, kit vak szelek sodornak, 

mint fészket vesztett bánatos madár.

Úgy fáj, ha rád gondolok, úgy fáj...

 

Stb, stb... 6 vsz